Börtön Testo

Sittre vágtak néhány évre tévedtem nagyon Fiú vagyok-e vagy lány már magam sem tudom A gyengén a rossz nem segít Az erõset csak emeli Láthatatlan bilincseit az élet rám teszi Megfagyott a lelkem Nincs már olyan ember Ki felmelegít engem Látóknak a sötétrõl beszélni Végképp nem lehet Minden újabb próbálkozástól Ó csak fáradtabb leszek De beszélek még velük Legyen bárhogy is Akik a friss levegõt harapják Pedig a helyük itt lenne, itt Az enyészet útján Az enyészet útján Egy ítélet már végképp elég A bélyeg végig elkísér Az enyészet útján mindenki megég Ember kérlek te ne ítélj el. Ezt megúszni ép ésszel Nem semmi feladat Egy szál ruha s az egyedüllét Kemény, kemény iskola Asszonyomat látom, Ki másnak szeretõ Emberen nem segíthet Egy élõ, élõ temetõ