Nincs visszaút Testo

Ez így már nem mehet, legyen már vége!
Nem ezt ígértétek.

Emberi életet sürgetõ vészjelek.
Gyorsan fogynak az érvek.

Bábeli zûrzavar, sok minden eltakar,
Nincs már súlya a szónak.

Az életünk döcög, a tettes jót röhög,
Te és én fizetünk mindent.

Végül is hadd mondjam el,
Ami belül éget el,
Amitõl meghal a holnap.
Az új nap sokat ígért,
Vagy legalább reményt,
És az egész most hol van?

Ha nem élhetek egyszerûen, szabadon, szépen,
Ha most sem lehet úgy, ahogy kérted és kértem,
Hát szakadjon szét, szakadjon,
Szakadjon szét minden!

Óóóh, minden!

Hányszor meritek még, ami már megtörtént,
Megtenni újra és újra?

Gõgös az arcotok, a falnak rohantok,
Nektek a hatalom a minden.

Milyen a fájdalom, milyen a szánalom,
Arról fogalmatok sincsen.
. . .
Óóóh, minden!