Hangok Testo
Testo Hangok
Kezembe fogtam a tollam, és bemártottam a szomorúzág fátyla mögé, ahol árnyékként élek bezárva magamba. sÃrni szeretnék mint ahogy az éj sÃr, mikor betakarja hideg szivevél a fájdalom, hogy emlékeztese. de nincsennek könnyeim, felemésztette oket az ido, a maga anikus mosolyával ahogy karmait belevájja a lét szivebe.
egy kert ahol vagyok és vagy és mégse. egy kert melyet körbekerÃtett a végzet, az öröm és a kÃn összefonódott karjaival, ahogy végtten vénájuk a semmibe nyúlk az elmúlást szállÃtva. almafa vagyok öreg és beteg, de ezt csak én tudom, és csak én érzem és csak én látom. törszem ráncos, ágaim átfonnak, hogy órjanak. Érezlek.
Érzem ahogy lélegzel, érzem ahogy sÃrsz, érzem ahogy nevetsz, érzem ahogy gyulölsz, érzem ahogy fásol, érzem ahogy szeretsz és érzem ahogy a szÃvembe szúrsz. rózsa vagy, sók rózsa. Élénkvörös szÃnben pompázol. esténként megosillan selymes szÃrmaidon az alkony könnye, hogy szépséged ápolja még el nem jön a vég. akert lassan homályba barúl, és egyre távolabbinak tünik, és én árynék leszek.
egy kert ahol vagyok és vagy és mégse. egy kert melyet körbekerÃtett a végzet, az öröm és a kÃn összefonódott karjaival, ahogy végtten vénájuk a semmibe nyúlk az elmúlást szállÃtva. almafa vagyok öreg és beteg, de ezt csak én tudom, és csak én érzem és csak én látom. törszem ráncos, ágaim átfonnak, hogy órjanak. Érezlek.
Érzem ahogy lélegzel, érzem ahogy sÃrsz, érzem ahogy nevetsz, érzem ahogy gyulölsz, érzem ahogy fásol, érzem ahogy szeretsz és érzem ahogy a szÃvembe szúrsz. rózsa vagy, sók rózsa. Élénkvörös szÃnben pompázol. esténként megosillan selymes szÃrmaidon az alkony könnye, hogy szépséged ápolja még el nem jön a vég. akert lassan homályba barúl, és egyre távolabbinak tünik, és én árynék leszek.
Lyrics powered by LyricFind